Csak néhány pillanatkép. Szavaim kevesek ahhoz, hogy elmeséljem, milyen érzések kavarogtak bennünk. Több száz kilométerről érkeztek hozzánk olyan néptáncosok, énekegyüttesek, akiket sokan szlovákoknak, románoknak, szerbeknek, stb. neveznek, holott ők érzik leginkább, milyen igazán magyarnak lenni (erről a műsor alatt egy nagyon jó barátommal beszélgettünk). Libabőr, könnyek. Csodálatos volt, hogy egy rétecskén össze tudtunk jönni, együtt tudtunk lenni, mi magyarok. Érkeztek Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról. Kolumbán Gábor lelkész egy igazán szívhez szóló Istentiszteletet tartott, köszönet érte! A gimnáziumi diákok műsora mindenkit elkápráztatott! A La Cosa Nostra pedig egy nagyon színvonalas és hangulatos akusztikus előadást tartott, melynek végén felcsendült a Székely Himnusz is, melyet a közönség együtt énekelt a zenekarral. Köszönjük szépen a fellépőknek, a vendégeknek, hogy méltón hajthattuk meg fejünket Trianon emléke előtt.